affiro, attuli, allatum, afferre, [adfero]

1) idehoz, eléhoz, -hord, -visz, -szerez s több efféle (élettelen tárgyakról, mig adduco élő lényekről van mondva): a. pecuniam ad aliquem és alicui; a. litteras, levelet hoz, (költ.) a. me v. afferor, megérkezem, eléállok, jövök. Innen A) átv. ért. a) elhoz, magával hoz, visz, animum vacuum ad scribendum; a. auctoritatem; b) a. consulatum in familiam suam, családjában első, ki consuli hivatalra jutott; c) a. manus (vim) alicui, erőszakot tesz valakin, (soha se teszi azt: segít) igy is: bonis alicuius, templo, más tulajdonára (egyházra) erőszakosan rá teszi kezét, ahhoz nyul, kifoszt, zsákmányol, rabol, földúl; a. manus sibi megöli magát; a. manus vulneribus suis, sebeit fölszakítja, beneficio suo, jótettének becsét elrabolja, semmivé teszi. B) hírt visz, tudósít, jelent, elbeszél: a. calamitatem; crebri nuncii attulerunt, Darium male rem gerere. C) okoz, szerez, eszközöl, gerjeszt; alicui molestiam, populo Romano magnam cladem, alicui metum.

2) fölhoz, idéz, eléad, elémond, mint okot, mentséget stb. a. causam, aetatem: nihil a. semmit jelentőt hoz fel, nem mond semmit.

3) járul valamihez, azaz elémozdít, segít, használ, a. oratori aliquid, valami hatással van, a. aliquid ad rempublicam, az álladalomnak használ, rajta segít.

4) (ritkán) terem, béhoz, jövedelmez: ager plus a. quam accepit.