dedo, didi, ditum, 3.

1) valamit valaki hatalmába egészen átbocsát, (vesd ö. trado) egészen átad, átenged, felad: d. aliquem v. aliquid alicui ad supplicium, ad necem, és (költ.) morti. Küln. az ellenségnek kiad, átad, d. aliquos v. se hosti; dediderunt se consuli in arbitrium ditionemque populi Romani.

2) átv. ért. átalán valamit v. magát valamely személynek vagy dolognak merőben odaengedi, feláldoz, szentel, átenged s több efféle: d. se (animum) doctrinae, ad literas, magát egészen a tudománynak szenteli, d. se ad audiendum, magát kizárólag a hallásra adja, d. se studio alicui, magát egészen valamire szenteli, minden erejét és idejét arra fordítja; d. se alicui v. amicitiae alicuis, merőben hozzá csatlakozik. Innen d. operam rei alicui, valamire sok fáradságot fordít, innen dedita opera, szandekosan, keszakavva.

*3) (Lucr.) d. manus = do manus, l. manus.