deditus, mn. kf. és ff. [dedo]

valamely személynek vagy tárgynak magát odaadó, irányában engedelmeskedő, rajta csüggő vagy kiválóan csak vele foglalkozó: d. literis, ventri ac somno, (költ.) így is: deditus in re aliqua; d. alicui, jóakaró, engedelmes; d. eo, figyelmét ráfeszített.