dedecus, onis, kn.

szégyen, gyalázat, A) öszszerüen, az a megbecstelenítő valami, a mi valamely személyt vagy dolgot becsületétől megfoszt, meggyaláz: d. naturae, mint csúfoló szó a szamárról; szintigy a Midas szamár füléről. Küln. átv. ért. gyalázatosság, aljas tett, megbecstelenítő cselekedet: admittere d.; nullo d. abstinere. B) elvontan megbecstelenítés, lealacsonyítás, megszégyenítés: d. et contumelia, vitam amittere per d., megbecstelenítő módon.