2. decurio, onis, hn. [decuria]

1) egy decuria elnöke, főnöke, e szó különböző jelentéseiben, különösen a hadseregnél («tizedes»); innen átalán főnök.

2) küln. Decuriones, a municipium-okban és gyarmatokban, a tanácsosok v. tisztviselők.

3) a császárkorban, valamely udvari hivatal személyzetének főnöke (= praefectus), d. cubiculariroum, kamarás.