declamo, 1. sajátl.

fenhangon elmond, előad,

1) magát a szónoki előadásban, a szónoklati művészetben gyakorolja (lásd declamatio), előadást tart, szaval: Demosthenes ad fluctum declamare solebat; ritkán cs. d. causas, gyakorlat végett egy s más perben beszél.

2) k. szónokról, tűzzel és hangosan beszél, lármáz: vehementer d. contra aliquem.

||3) cs. d. aliquem, hangosan szólít, hí.