decet, cuit, ― 2. k.,

e. 3-dik személyben, (t.-ben ritkábban fordul elő), előbb csak anyagi tárgyakról illik, áll (jól v. roszul stb.), majd elvontakról és erkölcsiekről is illendő, helyes, alkalmas, megillet: haec vestis me d., te lanae dd., videre quid deceat; oratorem minime irasci d.; d. illud facere; ita ut vos d.; (ősk. ritkán) tul. esettel, d. vobis.