debeo, bui, bitum, 2.

1) pénzzel s több effélével tartozik, adós (vagyok stb.), alicui pecuniam, frumentum; közm. animam debere (színk.), fülig adósnak lenni. Fn. a) debentas, ium, hn. adósok, adósságba merültek. b) debitum, i, kn. adosság, tartozás. Innen (költ.) jelöl oly tartozást, a mely felsőbb hatalom rendelkezésénél, természet törvényénél v. elkerülhetetlen körülményeknél fogva nehezedik valakire v. valamire, a mikor a magyarban «kell» igével lehet fordítni: regnum Italiae ei debetur, kell, hogy neki jusson, neki van rendelve, szánva; fatis debitus, halálra szánt; így; d. alicui ludibrium, kénytelen valakinek játék tárgya lenni. Ezért átv. ért. A) valamivel adósnak marad, nem teljesíti, nem adja meg; id absenti debere non potui, távollétedben evvel nem maradhattam adósod, meg kellett, hogy adjam. B) néha elgyengült jelentéssel csak oly szükségszerüséget jelöl, a mely nem éppen tartozás vagy kénytelenség következménye pl.: ea tibi non debeo commendare, ezt nincs szükségem neked különösen ajánlani; debentia dici, a mit el kell mondani; innen r. debitus, mint mn. néha éppen csak megillető, illő; debitae laudes, a valakit megillető dicséret; si crevit super debitum, a helyes mértéken felül.

2) átalán tartozik valamire el van kötelezve, köteles: d. alicui gratiam, patriae hoc munus; d. opus, a napszámosról; communis fides, quae omnibus debetur.

3) hat. móddal, valamit tennie kell (valamely erkölcsi szükségességnél v. kötelességnél fogva, csak költ. néha = necesse est; valamely külső szükségességről, mint: cibus d. omnia integrare): d. hoc facere, d. condemnari.

4) tartozik, valakinek valamiért hálával tartozik, valakinek valamit köszön: d. ei hanc laudem, multum illi. Innen önállóan k. valaki irányában el van kötelezve és hálás, valaki irányában kötelezettsége van, alicui v. alicuius causa (vesd ö. cupio 2.).