damnatio, onis, nn. [damno]
1) elitélés, kárhoztatás: reorum acerbissimae dd.; d. ambitus, vesztegetéssel való hivatalba jutásért.
|| 2) átv. ért. a) az örökös, fizető kötelezettsége, a végrendeletből folyó fizető kötelesség; b) valami iránti ellenszenv, a mely rosz volta ismeretéből származik; c) egyh. elkárhozás.