†cymbalum, i, kn.

1) czimbalom, teknőalaku öblös ércz hangszer; bizonyos ünnepek és vig lakomák alkalmával két ilyen czimbalmot vertek össze (ezért többnyire t.-ben használják,), mi csengő hangot adott.

2) a vizműtanban: hangot adó medencze v. harang.