†aether, eris, hn. [= aiqhr]
felső finom és tiszta lég, levegőég (vesd ö. aer). Innen: a) (költ.) ég, menny, fölvilág; b) levegő átalán; c) (költ.) onerare aethera votis isteneket. Mint sajátnév, Aether, Erebus és Nyx fia, Caelus apja, Jupiterrel azonosítva mint termékenyítő istenség, az anya föld férje; mások szerint Jupiter apja, Sol nagyapja.