aetas, atis, nn. [összevonva az elavult aevitas-ból, ettől: aevum]

1) kor, bizonyos része az életidőnek küln. az emberinek: ae. militaris, katonaköteles kor, ae. tenera, infirma, gyermekkor v. első v. gyönge fiatalság; flos aetatis, viruló kor, élet virága, ifjuság; ae. constans férfikor, exacta, öregkor, vénség, aggkor. Innen névk. a) bizonyos korú. ember: sibi inimicus magis quam aetati tuae (= tibi). b) gyűnévileg egykorú emberek: puerilis ae., gyermekek; omnes ordines et aeae.; innen néha önállóan ifjuság: dedecora, quae ipsius ae. pertulit.

2) életidő, életkor, élet: agere, degere aetatem.

3) időkor, időszak, emberkor, embernyom (30 évnyi idő). A) sajátl. elvontan usque ad hanc ae. B) (többnyire költ. és újk.) összerüen bizonyos korban élő emberek, «nemzedék», korszak: dura ae.; aurea ae.

4) (ősk.) aetatem mint ih. a) mindig, örökké, teljes életében, mig él; b) sokáig, sokára.

5) (ősk.) in aetate mint ih. a) néha, olykor; b) mindenkor, mindenha.