aestus, us, hn. [aiqw]

átalán minden tajtékzó, hullámzó, hánykódó mozgás.

1) (többnyire költ.) tűzről, parázs, eleven szén, láng, hőség: propiusque volvunt incendia aestus, az égés közelebb jő lángárjával; ae. febrisque lázhév, forróság.

2) tengerről, A) hullámzás, hánykódás, hullámtorlás; (költ.) fövő vízről forrás, buzgás. B) ár, özön, tengerár, rendesen igy: aestuum accessus, dagály, decessus v. recessus aestuum, apály, aestus maxime tumens sebes ár.

3) kedélyről, A) heves fölindulás, indulatoskodás, kedélyindulat, szenvedély, szilaj kitörése az indulatnak: ae. belli civilis, irarum, curarum; igy is : ae. consuetudinis nos abripit; ae. gloriae, lángoló dicsvágy. B) a léleknek habozó, ingatag állapotja, habozás, ingadozás, határozatlanság, nyugtalanság.