cupidus, mn. kf. és ff. [cupio]

kiváncsi, valamire vágyó, szenvedélyesen kivánó; c. bellandi, pacis, auri; *(Pl.) c. auro, aranyra vágyó; obtigit mihi illud cupido optantique, kiváncsiságom és ohajtásom szerint; (költ.) cupidus mori, meghalni ohajt. Küln. A) nagyon szerelmes, szerelmes. B) pénzkóros, kapzsi, birvágyó. C) valakinek tulságosan kedvező, valakit szenvedélyesen pártoló, elragadtatásig hive, jó akarója, pártfogója valakinek. D) részrehajló, judex iratus et c.