aestuo, 1. [aestus] k.

1) a tűzről, (költ.) fellobban, fellobog, fellángol. Innen A) (költ.) tárgyilag: hő, forró (vagyok stb.), pl. aer. B) alanyilag forróságot érez, hősége van, hevül: homo ae. sub pondere, izzad.

2) (költ.) vízről, küln. tengerről, hullámzik, tajtékzik, hánykódik.

3) átv. ért. kedélyről, a) tüzes indulatban, szenvedélyes forrongásban van, ég, nyugtalankodik: ae. desiderio, «ég» a vágytól; b) haboz, ingadozik, nem tudja magát elhatározni.