cunctus, mn. [összevonva ebből : conjunctus]

összes, egyetemes, egész, többnyire t.-ben összesen, mindnyájan, valamennyien (együtt és valósággal egyesülve, ellentét: dispersi, vesd ö. omnes és universi): c. senatus, orbis terrarum, Gallia; cc. viri capti sunt, cc. cives, cc. maria; cuncta procedunt ei, minden sikerül neki; (költ. és újk.) cuncti hominum, cuncta terrarum.