aestuarium, ii, kn. [aestus]

a tengerpart alacsony része, melyet dagály idején a víz elöntvén mocsarassá tesz, tengerárhely, tengercsék, lagúna. Innen a) átalán mocsár, pocsolya; b) oböl, tengeröböl; c) mesterséges árok, a mely a tengervizet a halas tavakba bocsátja; d) a dagállyal kiáradó víz; e) építészeti msz. szelelő, légcsatorna.