cumulus, i, hn.

1) halmaz, rakás, feltornyosított tömeg (alapeszme a magasra emelés, vesd ö. acervus és strues): c. armorum, corporum caesorum, arenae; (költ.) mondják a feltornyosított viztömegről, magas hullámról.

2) a mi a halmazt befejezi és tökéletesíti, tető, csucs, innen pótlás, szerzés: velut c. accedere ad aliquid; accedit magnus c. commendationis tuae, a te ajánlásod, mely a dolgot tökéletessé teszi; res accedit in cumulum, hozzájárul, a dolog tetőpontra emelésére, pro mercedis c., mint a jutalom legfőbbike; eloquentia cumulum affert illorum laudibus, ragyogó tulajdonaiknak koronáját teszi fel.