culpa, ae, nn.

1) hibásság, vétkesség, innen ritkábban

2) vétseg, hibázás, hiba, eltántorodás, hibás lépés (nem mindig szándékos, gyakran csupán okosság vagy ovatosság elleni vétség, vesd ö. delictum, maleficium s több efféle); c. delicti, vétkesség, c. amicitiae, barátság elleni; hoc factum est culpa mea; is est in culpa, abban ő a hibás v. (átalán) ő az oka, szintigy: invenire aliquem in culpa, valakit hibában találni; ponere aliquid in culpa, valamit hibának, büntetésre méltónak tartani; culpa est in eo v. penes eum, ő a hibás; sustinere culpam rei alicuius, valami hibáért okoltatni, hiba okának tartatni; conferre, transferre in aliquem culpam (rei alicuius), a hibát valakire hárítani, valakit okolni; culpa est in facto meo non scelus; átv. ért. (költ.) a hibás, szerencsétlenség okozója. Küln. a) fajtalanság bűne, megesés. b) hanyagság, mulasztás.

3) átv. ért. valamely dolog hibája, hiánya, fogyatkozása (ellent.: laus tökély).