aestimatio, onis, nn. [aestimo]

1) valaminek pénzértéke szerinti megbecsülése, becslés, becsüárszabás, becslési hozzávetés, frumenti, census; ae. litis, poenae, birság v. büntetés meghatározás, l. aestimo; venire in aestimationem: becsü alá kerülni; facere, habere ae. Küln. a) megbecsülése valamely birtoknak, melyet az adós bizonyos (becsü-) árban hitelezőjének fizetésképpen átbocsát, elbecsült javakkal fizetés: accipere ae. ab aliquo; malim numerato quam aestimatione: inkább kész pénzzel mint elbecsült javakkal; küln. accipere praedia in aestimationem, azon hitelezőkről, kiknek a polgárháború után adósaiktól kész pénz helyett földet kellett elfogadniok a Caesartól határozott magas árban. b) névk. az ilyen módon megbecsült és fizetés gyanánt kapott javak: vendere aeae. suas.

2) valaminek belértéke szerint való becsülése, megbecsülés, méltatás, méltánylás; aestimatione dignus, becsülendő (vesd ö. existimatio).