2. creta, ae, nn. [1. Creta]

krétai föld azaz kréta vagyis krétanemü iszap v. lágy fehér agyag, melyet különböző czélokra használtak, küln. pecsételni (l. cretula); fehér szinénél fogva a kréta mindig jelképe valami szerencsés v. örvendetes dolognak, ezért (Pl.) creta est profecto horum omnium oratio, mindezek beszéde felvidítja és megnyugtatja az embert.