credulus, mn. [credo]
1) könnyen hivő, hiszékeny: improvidus et c.; (költ.) c. alicui, ki valakinek könnyen meggondolatlanul hiszen, c. in vitium, ki könnyen elhiszi a hibát; armenta cc., gondtalan, semmi veszélyt se gyanító. Innen (újk.) convivia cc., bizalmas.
2) (Tac.) minek könnyen hitelt adnak, fama.