credo, didi, ditum, 3.

1) valakire valamit biz, rábiz, átad, vitam et fortunas alicui, arma militi, omnia consilia alicui; c. se ventis (a veszély fogalmával) éppen igy: pugnae, a harczvésznek teszi ki magát; c. arcana libris, megir. Innen küln. valakire pénzt biz, kölcsönöz, kölcsön ad, alicui pecuniam.

2) valakiben bizik, bizalmat helyez (tekintettel az illetőnek akaratjára és gondolkodására, vesd ö. confido): c. alicui, praesenti fortunae, virtuti militum.

3) valaki szavának, mondásának stb. hisz, hitelt ad: c. alicui aliquid, valakinek valamit elhisz, igy is: c. de re aliqua, és aliquid esse factum; (költ.) credor, e helyett creditur mihi, hisznek nekem. Néha a személy kijelölése nélkül, a kinek hitelt ad az ember, valami elbeszélést, állítást stb. elhisz: homines cc. id quod volunt; c. aliquid de aliquo. Küln. mihi crede (ritkán crede mihi) higyj nekem, valamely állítás erősítéseül vagy barátságos intésképpen.

4) (költ. és újk.) átalán vél, gondol, azt tartja v. hiszi (csaknem mindig más tekintélyére támaszkodva, vesd ö. puto, existimo s több efféle): c. aliquem esse sapientem; creditus est optime dixisse, ugy vélekedtek felőle, hogy nagyon jól beszélt.

5) küln. A) credo (csak ezen formában) gyakran önállóan a nélkül, hogy valami összefüggésben lenne az előzménnyel, v. következménnyel, mint a beszélő egyéni véleménye v. nézete, barátságos vagy gunyos észrevételképpen fordul elő a beszédben: hiszem, elhiszem, gondolom, majd ugy vélem, hihetően, természetesen: credo ecastor vellet; an illius vicem, credo, doles. B) crederes, az olvasó egyéni képzeletének még jobban való felébresztésére, azt hinnéd, azt gondolnád, azt lehetne hinni v. gondolni, azt hinné valaki: moesti, crederes victos, in castra redeunt.