†crater, eris, hn. (költ. és újk. ) és cratera, ae, nn. [= krathr, krhthr ]

1) nagy edény, melyben a bort vizzel vegyítették s belőle poharakkal merítettek, elegyítésre való edény, nagy szilke.

2) átv. ért. A) olajos edény. B) vizmedencze. C) tüzokádó hegy nyilása, szája. D) csillagkép a déli éggömbön, serleg. E) tengeröböl Bajoe mellett.