corrector, oris, hn. [corrigo]
1) javító, rendreutasító legum, nostrae civitatis; c. asperitatis; c. Bestius, ki mindig mást szólítgatott s akart javítani, erkölcs-papoló.
2) a császár-korban egy hivatalnok, rendszerint kisebb és kevésbbé fontos tartományokban, küln. Italiában, a kinek tiszte volt a rend és a császári épületek fentartása, tartományfőnök, császári főbiztos.