coronarius, mn. [corona]

koszoruhoz tartozó; koszorunak vagy koronának való, anemonae; így aes c., vékonyra vert rézlemez; lusus naturae c., a mely koszoru alaku növényeket állít elő; opus c., aranykorona készítése, de Vitr. 7, 4, 4. vakolatból való dombormű, művakolat; küln. aurum c., pénzajándék, mellyel valamely tartomány lakói a győzedelmes hadvezérnek kedveskedtek, eredetileg hogy aranykoszorut vegyen magának rajta, későbben tetszése szerinti használásra. Fn. a) coronarius, ii, hn. koszorukötő, koszorufonó; b) coronaria, ae, nn. koszorukötő (nő).