cornu, us, kn. (ritkán és költ. um, i, kn. )

1) szarv, agancs. Innen A) különbféle szarvalaku tárgyakról: a) t. számban a félhold «szarvai»; b) a folyamok ágai; c) földcsucs, földnyelv, partkinyulás, küln. a mely kikötőre alkalmas; d) a vitorlarud vége; e) a sisak felső része, bokréta, forgó; f) vége v. gombja azon pálczának, melyre iratot, könyvet tekertek fel; g) a nyilnak, cziterának meggörbített része; h) a felállított sereg szárnya, dextrum, sinistrum c.; i) valamely helységnek vége, bütüje, sarka, jelesen hegycsucs; k) különböző állatok oly tagjai v. részei, a melyek szarvhoz hasonlítnak alakra v. anyagra nézve, igy rovarok csápjai, ollói; elefánt agyara (cornu Indicum), madarak csőre, patás állatok patája; l) a szem szaruhártyája; m) szaruszerü kemény kinövés, szömölcs; n) a germánok fején szarvalakban felálló üstökök; o) cornua cristae v. galeae, a sisak csúpjának (cornu) vagy taréjának kiálló v. tölcséres nyúlványai, a melyekbe a toll v. szőr-bokrétát, forgót illesztették; p) cornu copiae 1. Amalthea. B) (költ.) átv. ért. az erő és hatalom jelképe küln. ellenállásra használva: cornua addere pauperi, «a szarvát nevelni».

2) az állatok szarvából és patájából kerülő szaru, mint anyag. Innen szaruból készült tárgyak: a) (költ.) ij; b) a szarv mint hangszer, kürt; c) szaru lámpa; d) szaru tölcsér; e) szaruból való olajos edényke.