aequo, 1. [aequus]

I. cs. simít, egyenesít, sikárol, egyenget, locum, arcam, planiciem. Innen

2) egyenlővé tesz: A) valamit önmagával egyenlővé tesz, kiegyenlít, egyaránt kioszt: ae. frontem (msz. seregről) egyenes vonalba állít; velis aequatis, egyenlőn dagadt vitorlákkal; ae. omnium pericula, mindnyájokra nézve egyenlővé teszi; pecunias ae. a vagyont egyenlően elosztja; aequato jure omnium, miután mindannyian egyenlő joggal bírtak; aequato Marte = aequo Marte, egyenlő hadiszerencsével; ae. foedus (költ.) egyenlő feltételek mellett egyezkedik; ae. sortes, gondoskodik, hogy a sorsjegyek alakja, minősége egyenlő legyen. B) egy tárgyat más tárgygyal egyenlővé tesz, egyenlőnek tart v. becsül: ae. rem rei, v. cum re; ae. ludum nocti (költ.) a játékot addig folytatja mig az éj tart; küln. ae. templum stb. solo, elpusztít (földdel egyenlővé tesz); ae. Philippum Hannibali, egyenlőre becsül.

II. k. magát máshoz hasonlítja, utólér (valakit), alicui v. aliquem (cursu, futásban), ae. cursum alicujus, éppen oly sebesen fut; sagitta ae. ventum, úgy repűl, mint a szél; ae. facta dictis, a tényeket nagyságokhoz és fontosságokhoz képest, megfelelőleg adja elé.