1. copulatus, mn. kf. és ff. [r. copulo ]

összekötött, összefoglalt, -kapcsolt: cc. pervenimus, egyszerre érkeztünk meg; nihil est copulatius, semmiben sincs szorosabb összeköttetés, fn. copulatum, i, kn. = sumpeplegmenon, kapcsolatos mondat, a melynek részei kötszókkal vannak egybekapcsolva.