1. copia, ae, nn. [coops]

1) készlet, bőség, nagy mennyiség, frugum, omnium librorum; magna latronum c.; c. narium (költ.), jóillatu virágok bősége. Küln. A) beszédről, bőség, kitételekbeli gazdagság, így is: c. verborum, dicendi; c. rerum, tárgy v. tartalom bősége, gazdagsága. B) vagyon, tehetősség, jóllét, gazdagság: cc. domesticae, Gallorum; contulerunt copias suas in illam provinciam, pénzöket ama tartományba fektették. Innen, ejurare bonam c. fizetésre tehetetlennek nyilatkozni, csődöt jelenteni. C) gyakran sőt csaknem mindig t. számban; sereg, legénység: cc. magnae, exiguae, tantae (de nem multae, paucae s több efféle).

2) tehetség, képesség, lehetőség, hatalom valamire: facere, (dare) alicui copiam consilii sui, valakinek a maga tanácsát ajánlani, aliquid faciendi, valakit arra segíteni, hogy csinálhasson valamit, pl. amicitiae jungendae (ősk. így is: ut etc.); copia erat Romanis somni, dimicandi; (ősk.) c. est molliter vivere; copiam Jugurthae habet Jugurtha a hatalmában van; és igy: facere v. dare alicui copiam, valakinek alkalmat, módot nyujtani, szerezni valamire, rendesen rá következő saj. esettel, vagy ut-tal. Küln. ex c. rerum, v. csak ex c. (néha pro c.), a mennyiben kitelhetik, a hogy lehet, «a körülmények szerint».