[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

convicium, ii, kn. [vox]

1) többek egyesített lármája v. zúgása: clamor et c., vendégségben; c. ranarum; efflagitare convicio, szakadatlan kiabálással. Küln. A) roszaló kiabálás, hangos ellenzés, senatus. B) hangos veszekedés: aures convicio defessae, a törvényszéken való veszekedésben.

2) gyakran hangos, kemény pirongatás, mocskolás, szidás: consectari aliquem conviciis; justissimum meum c. Innen átv. ért. a) c. tacitum cogitationis, gáncsolás. b) (Pl.) a szidás, mocskolás tárgya, a szidni való egyéniség, pascere aliquem c., valakit saját szégyenére tartani.