conventio, onis, nn. [convenio] ||

1) sajátl. összejövetel; innen küln. a) = contio, népgyülés, gyülés (ősk.). b) jogtud. conventio in manum, a férj hatalma alá jutás (nőről, a ki törvényes római házasságra lép). c) jogt. perbe idézés, törvény eleibe idézés, beperlés.

2) átv. ért. (ritkán) megalkuvás, megegyezés, (szóbeli) egyezkedés.