convello, etc. 3.

1) le-, szétszakaszt, -tép, valamit helyéből v. fektéből kitép, -ránt, -szaggat; c. saxa, limina tectorum; (költ.) c. silvam ab humo; c. simulacrum ex sede sua et aufert; c. turrim, lerontja; átv. ért. aliquid convellitur valamely dolog birtoklása megháboríttatik. Innen mint msz., convellere signa, a földbe szúrt katonai jelvényeket (zászlókat) kihúzni, elindulni, elmenni, néha még megránczigál, megczibál, convulsi laniatique centuriones; innen küln. a) tagokat helyökből kimozdít még pedig a) esés vagy efféle által kimarjít, kificzamít, artus, armos; fn. convulsi, orum, hn. a kiknek tagjai kimarjultak, kificzamodtak; és convulsa, orum, kn. kimarjulások, kificzamodások. b) a kínpadon szétfeszít. b) szenv. convelli, rángatódzik, vonaglásokat, görcsöket kap. c) szónokról a szókat elfacsartan, eltorzítva ejti ki.

2) (költ. és újk.), elszaggat, eldarabol, széttép, c. dapes avido dente, glebam vomere (szántó emberről); c. mare remis, hasítja (a hajós).

3) átv. ért. elront, megingat, megráz, megrongál, aláás és több efféle: c. rempublicam, judicia, fidem legionum, opinionem, auxilia reipublicae, c. pectus alicuius verbis, convellitur discordia, meghasonlás nyugtalanítja.

4) (újk.) r. convulsus, mint mn. rángatódzásban szenvedő, görcsös, latus.