†conus, i, hn. [= kwnos ]
teke, kúp; innen kúpalaku tárgyról, jelesen, a sisak érczből való kiálló része, csúpja, melybe a bokréta járt. Átv. ért. A) toboz (némely fa gyümölcse). B) egy sajátságos szerkezetü árnyékóra.