contumelia, ae, nn.

1) ütődés, lökődés, viszontagság: naves ex robore factae ad quamvis vim et contumeliam perferendam.

2) megbántás, -sértés, meggyalázó méltatlanság, meggyalázás, gyalázat, (a mivel valaki magát megsértve érezheti, vesd ö. offensio; contumelia, a személyes becsületet illeti, vesd ö. ignominia): accipere c., szenvedni, imponere (facere, dicere) alicui contumeliam v. jacere c. in aliquem, valakit megsérteni; contumelia v. er contumeliam, meggyalázólag, csúfosan; accipere aliquid in contumeliam, valamit megsértésnek v. gyalázatnak venni.