contra,

I. ej. tárgyesettel, térben, átalellenben, szemben: regiones quae sunt c. Gallias.

2) ellen (majd mindig ellenséges szembeszállásról, ellenállásról, vesd ö. erga, adversus) : c. vim fluminis, a viz folyása ellen; c. naturam, spem; c. ea, ellenben; pugnare, disputare c. aliquem; hoc est c. me, ez ellenem szól, káromra van, (újk.) néha erga, in, iránt, irányában; clementia c. minus validos. Jegyz. némelykor c. a viszh. nm. után áll, költ. és újk. -nál a fn. után is.

II. ih.

1) térben, szemben átalellenben, ellenkező oldalon: omnia c. circaque; templa vides c.; aspicere aliquem c. oculis, szembenézni.

2) cselekvésről és viszonyról. A) (költ.) kölcsönösséget jelöl, más felől, viszont: quae me amat, quam c. amo. B) ellentétben, ellenben, ellenkezőleg; ut hi miseri, sic c. illi beati; cognoscere quid boni utrisque esset, quid c., megösmerni mi jó mindkettőre nézve, mi nem; c. atque (v. ac) ille dixerat, ellenébe annak a mit ő mondott volt, éppen igy: senatus, c. quam ipse censuerat, ad vestitum rediit, holott azelőtt ellenkezőleg nyilatkozott. Küln. (színk.) auro mihi c. constat filius, arannyal felér, (aranyat ér); non auro carus est c., megfizethetetlen, (arannyal se fizethető meg). C) ellenségről, ellen, pugnare, resistere.