continuus, mn. [contineo]

1) térben, önmagában összefüggő, folytonos, cc. agri, montes (hegysor); flamma per continua serpens, az egymás mellett levő tárgyakon végig elharapózó; (költ.) aer continuus terrae, a földet érő.

2) időben, szakadatlan, közetlenül következő, tot anni, dies decem cc., egymásután; bella cc., labor c. szakadatlan. Innen homo c., ki mindig csinál valamit, (újk.) continuus principis, ki a fejedelmet folytonosan kiséri; oratio c. összefüggő.