2. continuo, ih. [continuus]

1) rögtön, azonnal, legottan; c. agere; deinde aedilis factus est, c. praetor, mindjárt azután. Innen küln. következtetést jelöl, mikor is tagadással v. kérdéssel fordul elő kapcsolatban (= nem okvetetlenül, azért még nem): non c. sum sicarius, abból még nem következik okvetetlenül, hogy gyilkos vagyok.

2) (ősk. és újk.) -e, szakadatlanul, folytonosan, folyvást.