1. continuo, 1. [continuus]

összefüggővé tesz, egymás mellé sorol:

1) térben, közetlenül egymáshoz köt, egybeköt, egyesít: aer mari continuatus et junctus est; c. aedificia moenibus, szorosan a várfal mellé épít; c. domos, szorosan egymás mellé sorba épít; c. agros, fundos, több egymás mellett fekvő földet szerez. Innen c. verba, körmondattá összeköt.

2) időben, szakadatlanul folytat, közetlenül egymás után következtet: c. totos dies theatro, több napot egymás után szinházban tölt; discordia continuatur paci, mindjárt következik. Innen r. continuatus, mint mn. ff. szakadatlan, folytonos. Küln. a) c. magistratum, tisztviselőről, ki hivatalát más évben is folytatta (különben Rómában a respublica idejében rendesen minden tisztviselő csak egy évig folytathatta hivataloskodását), ellenben b) c. alicui magistratum, a népről vagy tanácsról, valakinek hivataloskodása idejét megnyujtja, és a jövő évre is hivatalában meghagyja; éppen igy praeturam ei continuavit, mindjárt a mint az oedilisséget elviselte, proetorrá tette.