continens, tis, mn. kf. és ff. [r. contineo ]

összefüggő:

1) más tárggyal A) térben, határos, szomszédos, tőszomszéd: praedia cc. huic fundo; Syria c. cum Cilicia. B) időben (ritkán), dies cc., következő napok. C) átv. ért. valamivel szorosan összekapcsolt, közetlenül valamire következő: ipsum malum continens fuit timori.

2) önmagával: A) térben összefüggő, folytonos, ripa, agmen; (küln.) c. terra, és mint fn. egyedül c. (nn.) száraz föld, száraz (ellentéte a szigetnek). B) időben, szakadatlan, folytonos, meg nem szünő, labor omnium dierum, bella.

3) önmegtartóztató, mérsékelt, mértékletes, önzetlen.

4) contineo 5. szerint, a szónoklatban mint fn. (kn.), a min valami alapul, főok, sarka, veleje valami dolognak.