contiguus, mn. [contingo]

sajátl. érintő, érintkező, tehát

1) hozzáérő, összeérő, határos, tőszomszéd, domus cc.; c. alicui, igen közel, időben egymást érő, szakadatlan.

2) (költ.) contiguus hastae, dárdával elérhető.