[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

contestatio, onis, nn. [contestor]

1) erősítés, bizonyítás. Küln. tanukra való ünnepélyes hivatkozással való erősítés, állítás; innen jogtud. a) tanuk előtt tett intézkedés; c. suprema, végrendelkezés, hagyakozás. b) c. litis, a per formaszerü megindítása tanuk idézésével.

*2) hathatós kérés, esdeklés. Cic. fr. pag. 10, B. 5.