2. contentus, mn. kf. [contineo]

(sajátl. összetartott, vágyaira nézve korlátolt), megelégedett, elégült valamivel, ki nem vágyik többre: c. re aliqua; (költ. és újk.) c. dicere, aliquid facere, hostes sustinuisse, beéri avval, hogy az ellenséget feltartóztatta.