contentio, onis, nn. [contendo]

1) megfeszítés, erőtetés, erőködés, vocis, animi; c. disputationis, heves vita; c. orationis, megfeszített hevesség.

2) erős törekedés, igyekvés valamire, honorum.

3) összehasonlítás, hominum, causarum: facere c., összehasonlítni.

4) versenyzés, mérkőzés, vetélkedés, harcz (fegyverrel v. szóval): c. proeliorum; c. cum aliquo de re aliqua. Küln. Cic.-nál c. egyedül áll, ellentétben ehhez, sermo, és jelenti azt a nemét az előadásnak vagy beszédnek, mely a perekben, tanácsban v. népgyülésben s több effélében volt otthonos, tehát «vitázó beszéd», oly beszéd, melyet valaki azért mond, hogy valamit az által megnyerjen vagy legalább hogy a fenforgó kérdésben győzzön (Mások az 1. jelentésre viszik vissza és így fordítják «erőtetett beszéd»).

5) a) szónoklattani msz. ellenkező gondolatok szembe tétele = antiqesis. b) nyelvt. msz. fokozás.

6) (újk.) párosítás (nembeli), gregum.