consulo, lui, ltum, 3. [rokon ezzel consul]
1) tanácskozik, de salute publica; c. in medium v. in commune, in publicum, a közjóról; (költ.) curia consulens = senatus.
2) tanácsadással, és utasítással valakiről gondoskodik, rajta segít: c. alicui, parti civium, famae; c. receptui sibi, visszavonulást keres. Innen c. irae, timori, haragtól v. félelemtől vezetteti magát.
3) határoz, végez, rendelkezik, tesz: ne quid gravius consulas; rendesen ih.-val, c. gravius de perfugis; c. crudeliter in victos, kegyetlenül bánik a legyőzöttekkel.
1) kérdez, tanácsot kér (valakitől): c. aliquem, de re aliqua v. quid faciendum sit, éppen ugy (t. sz.) c. aliquem aliquid; küln. felsőbb hatósághoz (később a császárhoz) folyamodik utasításért, s igy: c. senatum populum nyilatkozatra szólít fel. Gyakran c. oraculum exta, deos, és c. aliquem de jure civili, innen: qui consuluntur jogtudósok.
2) valamit meggondol, megfontol, felőle tanakodik, aliquid, rem delatam.
3) (szink.) c. alicui aliquid, valakinek valamit javasol, tanácsol.
4) c. aliquid boni, jó neven vesz, jóra magyaráz, valamivel megelégszik.