consuetudo, inis, nn. [consuetus]

1) szokás, vivendi, victus; c. maiorum, régi szokás; ad nostram c., szokásunk szerint; res venit in consuetudinem, szokássá válik; habet c. rei alicuius, gyakorlott valamiben, gyakorlottsága van valamiben; ex v. pro c., vagy csak, consuetudine, szokás szerint; küln. gyakran c. loquendi és csak c. nyelvszokás, szójárás, és innen néha a szokásos közfeltevés, az általánosan elfogadott (megszokásból eredő) nézet; omnia quae in consuetudine probantur, a mit közfeltevés szerint megállapítottnak, helyesnek tekinthetünk.

2) mindennapi és bizodalmas társalgás: habere, jungere (kezdeni) c. cum aliquo, és cc. cum multis; c. epistolarum, levelezés; néha (költ. és újk.) küln. szerelmi viszony; cc. stupri, feslett élet.