aeque [aequus]
ih. kf. és ff.
1) hasonlítás jelentéséül, A) önállólag, hol egy tárgy önmagához hasonlíttatik, egyenlően, egyformán: duae trabes ae. longae; benevolentia non omnes ae. egent, egyaránt. B) hol egy tárgy mással hasonlíttatik össze, hasonlólag, éppen úgy, éppen annyira; rendesen ilyenkor: atque, ac, v. et, quam (mint) követi, (szink. és újk.) cum» is (ae. mecum. éppenúgy mint én), sőt (Pl.) hat. e. is (nullus est hoc meticulosus ae., oly félénk mint ő), sokszor a hasonlítás második tagja hiányzik: tu prope ae. doles (sc. ac ego).
2) méltányosan, helyesen, igazságosan.