constitutum, i, kn. [constituo]

1) (újk.) rendelet, rendelkezés.

2) összebeszélés, megegyezés, egyezkedés, facere c.; habere c. cum aliquo; ad c., a kitüzött helyre, találkozásra. Innen a megbeszélés, megegyezés utján megállapított helye és ideje a megjelenésnek vagy találkozásnak, «találka»; küln. jogtud. a) a peres felek megegyezése az iránt, hogy a tárgyalásra megjelennek (természetesen hely és idő meghatározásával); b) megegyezés, igéret egy létező tartozás bizonyos napon kifizetése iránt, fizető kötelezettség elvállalása; dies constituti, a (megegyezés szerinti) fizető határnap.