constitutio, onis, nn. [constituo]

1) elkészítés, elrendezés, religionum, a szent szertartásoknak.

2) minőség, állapot, corporis, c. firma.

3) (újk.) összerüen: intézkedés, rendelkezés, törvény.

4) megállítás, meghatározás. Küln. fogalom meghatározása, constitutio summi boni, értelmező meghatározás; innen a) bölcselőknél: indokoló bizonyítás, indokolás; b) jogászoknál: a per tárgyának megállapítása (= stasis); c) szónoklattanban: constitutio causae vagy t. constitutiones causarum, a kérdés alatt levő tényálladék vagy tárgy megállapításának indokolására vagy kimutatására választott vagy megállapított forma vagy mód.