constanter ih. kf. és ff. [constans]

1) állandóan, változatlanul, szabályosan, folytonosan: c. pugnare; res humanae aequabilius et constantius se haberent, szabályszerübben folynának.

2) tárgyról, egyformán, egybehangzólag, c. nuntiaverunt.

3) személyről, következetesen, állhatatosan, szilárdul, kitartóan, agere, dolorem ferre.